metafora jelentése

1. szókép, képies kifejezés → két dolog közötti közös vonáson, vagy valamilyen hasonlóságon alapuló hasonlat

A metafora a költők által gyakran használt összevont, egybecsúsztatott hasonlat, két fogalom, tulajdonság tartalmi-hangulati hasonlóságán alapuló szókép. Két szerkezeti eleme van, az azonosító és az azonosítandó. A metafora egyúttal egy olyan nyelvi eszköz, amelynek segítségével képesek vagyunk valóságtól elvonatkoztatott cselekvések és tartalmak konkrét módon való kifejezésére.

Példamondat:

• "Semmi sem érintette kőszívét."  → Metafora arra, hogy valaki érzelemmentes).
• "...az érdek, tudniillik a személyes érdek melegsége parányi szikra nagy télben." → Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban című versének egyik metaforája.
• Régen a keletet és a nyugatot elválasztó vasfüggöny nemcsak megfogható tárgy volt, hanem egy politikai metafora is.
• A csillagászok szerint egy messzi, hideg, és elérhetetlen bolygón is lehet vizet találni. Ez lehet akár a randizásra is egy tökéletes metafora.
• Az élet egy színpad, és mindannyian színészek vagyunk benne – ez egy híres Shakespeare-i metafora.
• A tanár metaforát használt, hogy jobban megértesse a diákokkal a nehéz fogalmat.
• A költő metaforák segítségével festett élénk képeket az olvasók elméjébe.

Eredet: A "metafora" szó a görög "metaphora" kifejezésből származik, amely "átvitel"-t jelent. A görög "meta-" (után, túl) és "pherein" (vinni, hordozni) szavak összetételéből ered.

Rokon értelmű szavak: átvitt értelem, hasonlat, kép, allegória, szimbólum.