szofisztikus jelentése

1. (általános) bonyolult, túlzottan kifinomult, mesterkélt, csavaros
2. (filozófia) a szofisztikára jellemző, azon alapuló → az i. e. V. századi Görögországban a szónoklást és a nyelvészetet jelentősen fejlesztő, szkeptikus filozófiai irány

A szofisztikus kifejezés gyakran arra utal, hogy valami túlzottan bonyolult, esetleg szükségtelenül csavaros vagy túlgondolt. Ebben az értelemben a szó negatív konnotációt hordoz. Filozófiai kontextusban a szofisztika a szónoklást és a nyelvészetet jelentősen fejlesztő filozófiai irányzat volt, amely sem az érzékelést, sem a gondolkodást nem tartotta alkalmasnak a valóság megismerésére, s ezért minden ismeretet szubjektívnak és relatívnak minősített.

Példamondat:

• A vita során a szembenálló fél szofisztikus érvelést használt, ami gyakran eltérítette a figyelmet az eredeti kérdésről.
• A tanulmányban bemutatott elmélet túlzottan szofisztikus és gyakorlati alkalmazása kétséges.
• A filozófiai iskolában a diákok megismerkednek a szofisztikus gondolkodás alapjaival és annak hatásaival az ókori görög társadalomra.

Eredet: A "szofisztikus" szó a görög "sophistēs" (bölcsességet tanító) szóból származik, ami a "sophia" (bölcsesség) szóból ered. Az ókori Görögországban a szofiszták olyan tanárok voltak, akik bölcsességet és érvelési technikákat tanítottak, gyakran pénzért.