tantra jelentése

1. (vallás, spiritualitás) keleti misztikus hagyományok → az indiai vallásokban (különösen a hinduizmusban és a buddhizmusban) található ezoterikus tanok és gyakorlatok, amelyek az univerzum és az emberi létezés mélyebb megértésére irányulnak
2. (vallás, spiritualitás 2) a hinduizmus és a kései buddhizmus titkos, mágikus és rituális szent könyvei
3. (filozófia, meditáció) spirituális út → egy olyan szellemi / lelki út vagy gyakorlatrendszer, amely a meditációt, rituális cselekményeket, énekelt mantrákat és más spirituális gyakorlatokat foglal magában, gyakran a testi és lelki egyensúlyra, valamint az önmegismerésre összpontosítva

A tantra a keleti filozófiák és vallások egyik ága, amely különösen India és Tibet területén terjedt el. A tantra gyakran társul a szexuális gyakorlatokkal, de ez csak egy aspektusa ennek a sokrétű és mély spirituális hagyománynak. A tantrikus tanításokban nagy hangsúlyt fektetnek az energetikai rendszerekre, a tudatállapotokra és a spirituális fejlődésre.

Példamondat:

• A tantra tanításaiban a fizikai és spirituális világ kapcsolatát hangsúlyozzák.
• A yogi tantrikus meditációs technikákat alkalmazott a belső békéjének elérése érdekében.
• Sokan félreértelmezik a tantra lényegét, csupán szexuális gyakorlatként kezelik, pedig sokkal több annál.

Eredet: A "tantra" szó a szanszkrit "tantra" kifejezésből származik, ami 'szövet', 'szövés' vagy 'alapvető elv' jelentéssel bír. Ez a fogalom az ősi indiai vallásokban és filozófiákban jelent meg, és az idők során különböző spirituális hagyományokban kapott helyet.