statárium jelentése

1. (jogi) rögtönítélő eljárás, azonnali bíráskodás, rögtönbíráskodás → az az állapot, amikor a jogrendszerben az ítélkezés gyorsított, gyakran a hagyományos bírósági eljárásokat mellőzve történik
2. rendkívüli állapot → olyan jogi vagy politikai helyzet, amikor különleges intézkedések és szigorú szabályok lépnek életbe, általában válság, háború, vagy felkelés idején

A statárium olyan helyzetet jelöl, amelyben az állam rendkívüli intézkedéseket alkalmaz a közrend vagy a kormányzati hatalom megőrzése érdekében. Ez magában foglalhatja a szólásszabadság, a gyülekezési jog, és más alapvető szabadságjogok korlátozását. Gyakran negatív konnotációval bír, mivel visszaélésekhez és igazságtalan döntésekhez vezethet.

Példamondat:

• A statárium keretében a bírósági tanács egyetlen tárgyalás után hozza meg ítéletét, ami általában csak halálbüntetés vagy felmentés lehet.
• 1956 decemberétől statárium volt érvényben, a politika folyamatos felügyelet alatt tartotta a bíróságokat.
• Aznap már a rádióban bejelentették a statáriumot, majd kicsivel később a kijárási tilalmat is.
• Magyarországon a statárium elrendeléséről a sajtóban és a médiában tájékoztatni kell a lakosságot.

Eredet: A "statárium" a latin statarium iudicium (gyorsított ítélkezés) kifejezésből származik, amely a gyors és szigorú igazságszolgáltatásra utal.

Rokon értelmű szavak: rendkívüli állapot, gyorsított igazságszolgáltatás, szükségállapot.